Hinsenkamp Fülöp Novellái

        Kora tavasz volt. Az út szélén még megmaradtak a télről kisebb hó és latyak foltok, de az éppen folyamatosan csepegő eső gyorsan olvasztotta azokat. Egy férfi sétált a buszmegálló irányába, a kezében esernyő volt, a vállán táska, benne a céges laptopja. Nagyokat lépett, de nem sietett. Még éppen időben volt. Mint minden reggel, akkor is 7:54-kor zárta be a bejárati ajtójukat, 7:58-kor lépett ki a társasház alumínium kapuján és tervei szerint 8:04-kor kellett a buszmegállóba érkeznie. Pontosan egy perccel a busz menetrend szerinti érkezése előtt. Már megszokta, hogy az szinte soha nem áll be a megállóba pontosan. Volt, hogy kicsit korábban elment, de többnyire legalább két három perccel később jött. Ezt sohasem kalkulálta bele a napirendjébe. Az extra várakozási időt, a munkahelyén elfogyasztott reggelire szánt időből vonta le. A lényeg az volt, hogy 8:27-kor az asztalánál üljön és megnyomja a laptopon a bekapcsoló gombot. Pontosan 3 perc kellett a gépnek, hogy elinduljon.

        Azon a kora tavaszi reggelen ismét késett a busz. A férfi bosszankodott emiatt. Szeretett híreket olvasni a reggeli mellé és minden buszmegállóban töltött perccel kevesebb cikkre maradt ideje. Nem tudhatta, hogy a busz azért késik, mert bevágott elé egy terepjáró, így lekésett egy zöld lámpát. Azt sem tudhatta a férfi, hogy a terepjáróban a felesége ül, a pár hetes kisbabájukkal, és a kórházba sietnek.

        A nő azért vágott be a busz elé, mert látta, hogy a babája alig kap levegőt, és egyetlen másodpercet sem akart elvesztegetni. Évek óta nem vezetett, most is csak azért volt kénytelen, mert a férje munkába menet otthon felejtette a mobilját, így nem tudta elérni, és egy taxis sem volt hajlandó gyerekülés nélkül elvinni őket.

        A férfi azért hagyta otthon a telefonját, mert előző nap a felesége mobilja elromlott, a tartalék telefonon nem volt internet, emiatt a férje telefonján nézet videókat elalvás előtt. Ettől a telefon reggelre majdnem teljesen lemerült, így kénytelen volt a férfi még indulás előtt felrakni tölteni, hogy a munkába az utat még kibírja. Mivel ez nem volt a reggeli rutinjának a része, a töltőn felejtette.

        A férfi a megállóhoz vezető séta alatt még nem tudta, hogy nem vitte magával a telefonját, mert mindig csak a buszon vette elő. A busz késése miatt még váratott magára a felismerés és a bosszankodás. Amint felszállt és konstatálta, hogy nincs nála a mobilja, azonnal jelzett, és a következő megállóból hazarohant érte. Tudta, hogy így elkésik, és nem marad ideje a reggelijére, de telefon nélkül nem tudott rendesen dolgozni. Bosszankodott.

        Ha a terepjáró nem vágott volna be a busz elé, és emiatt az nem késett volna egy percet, akkor egy perccel korábban hazaért volna, hamarabb megtudta volna, hogy a gyermeke kórházba került, azonnal kirohant volna a ház elé, és beszállt volna a legelső taxiba. Balszerencséjére olyan sofőr mellé ült volna be, akinek két és fél perc múlva szívrohama lett, az elmúlt 30 évben minden reggel elfogyasztott bacon miatt, és a férfi lebénult volna a karambolban.

        Ahogy vitték volna a műtőbe a kórházban, a műtős figyelmetlenségből nekitolta volna a férfit a feleségének, aki épp akkor sietett volna egy vizsgálatra, kezében a babával. A lökéstől elesett volna, rá a gyermekre, ami miatt a kisbaba megsérült volna. Ezek után sem a férfi, sem a gyerek nem tudott volna önállóan élni. A feleségnek kellett volna gondozni őket, miközben a tartalékaik elfogytak volna, amíg egyszer az éhhalál elől a nő el nem menekült volna, hátrahagyva a magatehetetlen szeretteit.

        Viszont késett a busz egy percet, így a férfi később vette észre, hogy nincs meg a telefonja, később tudott csak haza indulni érte, és egy másik taxiba szállt be. A kórházba menet a diszpécser figyelmeztette a sofőrt, hogy egy taxi balesetet szenvedett. Így egy kis kerülőúton, minden gond nélkül érkezett meg a férfi a kórházba, épp jókor, hogy a felesége mellett legyen a vizsgálatokon, majd hárman együtt, már nyugodtan mehessenek haza az otthonukba.