Vasárnap volt. Épp otthon lazítottam, amikor pittyent a telefonom. Először nem is tudtam, hogy mi jelzett, mert ezt a hangot még nem ismertem. A társkereső app-nak a hangja volt, talált nekem egy pasit, aki egy üzenetet is írt.

        Évek óta szingli voltam. Ezt a társkeresőt is már hónapokkal ezelőtt telepítettem, de addig senki nem írt. Már nem hittem benne különösebben, viszont mivel fizettem érte 99 centet, nem töröltem le.

        Az üzenet sablonos volt, de korrekt. Nem volt benne helyesírási hiba, ami nekem sokat számít. A profilja nem sokat árult el róla, és a képei sem voltak a legjobbak. Mindegyiken nagyon távol, kicsiben volt látható, vagy háttal. Szinte csak a szakálla látszott. Igaz, rólam sem volt fent sok kép, és azok is már évekkel korábban készültek.

        Beszéltünk egy keveset magunkról. Majd írta, hogy másnap elutazik két hétre, és jó lenne, ha még előtte tudnánk találkozni, hogy kicsit megismerjük egymást. Megegyeztünk egy vacsorában. Ahogy felfogtam, hogy este randim lesz, mintha kilőttek volna, úgy vetődtem be a fürdőszobába. Végigmértem magam, és elszörnyedtem. A hajam zsíros volt, a vége töredezett, a karom, lábam és mindenem pedig szőrös volt. Másfél éve nem voltam fodrásznál, sem kozmetikusnál, kissé elengedtem magam. A munkahelyemen csak a fejem látszott a kosztümből, azt meg kifestettem.

        Bevágódtam a zuhanyba, ahol megmostam a hajam, lezuhanyoztam, utána a hajam végéből levágtam néhány centimétert. Nem lett tökéletes az eredmény, de nem volt időm ezen aggódni. Elővettem az epillátort és elkezdtem a lábamat rendbe rakni, de a gép hamar feladta a küzdelmet, és elfüstölt. Kis híján elsírtam magam. Már azon voltam, hogy lemondjam az egészet, amikor a szekrény legmélyén megtaláltam a volt barátom egy eldobható borotváját.

        Soha nem szerettem borotválni magam, mert féltem, hogy megerősíti a szőrtüszőket, de akkor nem volt más választásom, neki estem vele a lábamnak. Sajnos elég életlen volt, tíz perc küzdelem után az egyik lábam feléről leszedtem a bőrt, de a szőr fent maradt. Tudtam, hogy csak egy kozmetikus segíthet, azonban nem voltam biztos benne, hogy vasárnap dolgoznak-e.

        Volt még pár órám, így elkezdtem keresni a neten olyan szépségszalonokat, amelyek vasárnap is nyitva vannak, és ahol vállalnak gyantázást. Meglepően keveset találtam, és azok is mind tele voltak. Az egyik helyen, miután elsírtam magam a telefonban, felajánlották, hogy a bőrgyógyászuknál még van hely. Ő is tanult kozmetikusi alapokat, meg tudja csinálni, ha nem zavar, hogy férfi fog kezelni. Engem már semmi nem érdekelt, csak hogy az esti randira szőrtelenül és így kicsit magabiztosabban mehessek, hát beleegyeztem.

        Áttaxiztam a városon egy kisebb vagyonért. Végig szenvedtem a fájdalmas kezelést, amelyet egy nagyon szőrös, és teljesen elhanyagolt férfi csinált. Kifizettem a díját, ami a bőrgyógyásznál sokkal drágább volt. Erről nem tájékoztattak a telefonon, de már nem érdekelt.

        Szőrtelenül, égő testtel szálltam be egy újabb taxiba, amellyel elvitettem magam a találkozó helyszínére. Nem mertem kiszámolni, hogy addig mennyit költöttem a randi miatt. Percre pontosan érkeztem. Az étterem előtt nem volt senki. Ránéztem a telefonomra, láttam, hogy tíz perce írt a férfi, hogy munkából jön, ami elhúzódott, mert még az utolsó pillanatban valaki beesett, ráadásul a busz is késik, így legalább fél órát késni fog. Felnevettem. Már semmi nem zavart.

        Az étterem mellett volt egy fodrászszalon, oda beültem, hogy tegyék rendbe a frizurámat. Fél óra múlva léptem ki az épületből, teljesen nyugodtan. Elégedett voltam a hajammal, egy szál szőr nem volt a testemen, a sminkem is rendben volt. Reméltem, hogy megérte a pasi a sok fájdalmat, idegeskedést és pénzt.

        Az étterem előtt egy férfi várakozott háttal, kicsit rendetlen ruhában, kócosan. Odamentem hozzá, és ráköszöntem. Ahogy megfordult, felismertem benne a bőrgyógyászt, aki aznap kezelt. Amikor meglátott, eltátotta a száját, és csodálkozva kérdezte, hogy „maga az?” majd hozzátette, „a képein fiatalabbnak tűnt”.