Hinsenkamp Fülöp Novellái

 –     Az utolsó ezresemet tettem fel. Nem a legjobbra, nem is a legesélyesebbre. Illetve akármi lehet, de kétlem, hogy ilyen névvel kimondottan esélyes lenne, nem is olvastam utána. Nem szeretek olvasni. Könyvet, újságot, étlapot, soha nem olvasok. Óriásplakátot néha, de csak ha szép nők vannak rajta. Újságot még akkor sem. Étteremben meg elmondom, hogy mit kérek, és ha van, akkor kihozzák, ha nincs, kérek mást. De nem járok étterembe. Ha mennék, így tennék. De mielőtt megkérdeznéd, látom az arcodon, hogy meg akarod kérdezni…

Én rezzenéstelen, halálosan unott arccal nézek rá, inkább felé, a szemeim már nehezen fókuszálnak, csak bambulok az irányába, néhány sör és méregdrága jéger után a tűző napon enyhén meglassultam, csupán távoli hangfoszlányokat érzékelek a hozzám megállás nélkül beszélő úriember irányából, aki talán nem is úriember, bár zakóban van és kalapban, mondjuk a kalap talán a mögötte ülő úrihölgyé, aki nem is biztos, hogy úrihölgy, mert úrihölgyek szerintem nem vesznek fel narancssárga miniruhához élénk vörös magassarkút, és észreveszik, ha a fél mellük kilóg a ruhából, de talán nincs is kint a melle, csak egy árnyék vetül oda, egyébként sem bámulom meg, hiszen képtelen vagyok összpontosítani, és ha tudnék, akkor sem illene, ezt még részegen is sikerül felmérnem. Viszont a hozzám folyamatosan beszélő valószínűleg nem úriember képtelen helyesen felmérni, mert eszem ágában sincs kérdezni tőle, elképzelésem sincs, hogy éppen miről beszél, és mit hisz, mit akarok megtudni tőle, de szerencsére erre nem kérdez rá, csak válaszol a kérdésre, amelyet szerinte én fel akarok tenni.

 –     …tudok olvasni. Igaz, nem jól, egy-két betűt már elfelejtettem, kettőt meg keverek, a W és az M szinte ugyanolyan, csak az egyiknek feláll, a másiknak meg nem, és az anyám erre mindig azt mondta, amikor az iskolában sem tudtam megjegyezni, hogy onnan lehet tudni, hogy ez olyan, mint a fa… nem akarok ilyen úritársaságban csúnyán beszélni, de ha föláll a donga, akkor az valami kiba… nagyon vvvvvaginális élmény, de ha nem, ha csak lefelé lógogat, akkor az mmmmenjen a pics… haza, de azonnal. Persze a drága mama az kimondta a szavakat, mert otthon lehetett, otthon én is kimondom, de hát itt az úrilányok és úriifjak mellett csak nem beszél már csúnyán az ember. De hiába tud az ember olvasni, ha nem szeret, akkor úgysem fog olvasni, és ennek semmi köze nincs a betűkhöz, hogy melyiket ismerem, mert tényleg ismerek sokat, az át, a bét, a cét, a gét, van még egy ef, té, ká, pontosabban a ká, ef, té, meg hé, meg a ló. Milyen érdekes, hogy a ló az csak egy betű, és mégis két betűvel kell írni. Ezt soha nem értettem, de szerencsére az ilyen helyzetekkel nem nekem kell foglalkozni, én csak fogadok rájuk, amelyik sokat fizet, ha nyer. Persze van egy szisztémám, mert anélkül nem lehetne fogadni, ezt az okosak is már bebizonyították, hogy kell a szisztéma, anélkül nincs értelme fogadni. Én például megnézem, hogy melyik fizet sokat, mert arra kevesen fogadnak, akkor egy ideje biztos nem nyert már, ez azt jelenti, hogy most már nyernie kell, mert úgy igazságos, ha feldobálod az érmét, és sokszor lesz egymás után írás, akkor utána fej kell, hogy legyen, mert az élet kiegyenlíti egymást, az elsőkből utolsók lesznek, az utolsókból elsők, a mágnesek is azért maradnak egy helyen, mert az egyik fele erre húz, a másik meg arra.

Meglepődöm, hogy csöndben maradt az emberke. Kihallok szavakat, minthogy szisztéma, vagy szieszta, meg kft, és donga, vagy valakinek a dolga, de az az érzésem, hogy ennek józanul sem lenne értelme, részegen viszont abban sem vagyok biztos, hogy mióta beszél, és észrevette-e, hogy én nem figyeltem, de aztán felfogom, hogy a lovak miatt maradt csöndben, nagy erőkkel nézi őket, még távcsöve is van, aztán látom, hogy csak a két kézfejét használja távcsőnek, de még tekergeti is az ujjait, mintha igazi lenne, és élességet akarna állítani. Kipróbálom, hátha én is jobban látom így a lovakat, de nekem nem működik, nem lesznek közelebb. Talán rossz oldalán nézek bele, ilyen részegen az sem lenne meglepő. Kölcsön akarom kérni az övét, de közben véget ér a futam. Fogalmam sincs, hogy melyik ló ért be, de azt sem tudom, hogy én kire szavaztam, illetve kire fogadtam, szavazni a valóvilágban kell, itt fogadni. Amúgy nem tudom, hogy a valóvilágban kell-e szavazni, de valamiért az jutott eszembe. Kellene egy valóvilág, ahova politikusokat zárnak be, és akkor végre lehetne politikusokra is szavazni. Éppen az ötletem zsenialitásán gondolkozom, amikor ismét megszólal az emberke.

 –     Hát az én lovam nem nyert. Az utolsó ezresemet tettem fel rá, de hát nem nyertem szegénnyel. Ha lenne még pénzem, azt megint feltenném erre a lóra, legközelebb már nyernie kell. Oh, de úgy látom, hogy a te lovad nyert. Nem is keveset nyertél barátom, te aztán sok pénzt tettél fel a gebére, mondjuk nem nagy a szorzó, de így is nagyot szakítottál. Szerencsés típus lehetsz, legközelebb próbáld ki a nagyobb szorzósat, azzal sokkal többet fogsz szakítani. Én nem mindig vagyok szerencsés. És a szerencsémben is mindig peches vagyok, mert mindig akkor vagyok szerencsés, amikor kisebb a szorzó, és ez dühít, mostanában éppen ezért csak nagy szorzóra teszek fel, de mostanában meg peches vagyok. És látom, hogy megint kérdezni akarsz, de megválaszolom előbb, mert tudom én a kérdést, a betűkkel annyira nem vagyok jóban, de a számokat ismerem, egészen egytől félmillióig, de addig mindet, és hát néhányat meg is jegyzek, ezért tudom, hogy sokat nyertél, mert nem tudom mennyit, de sokat, és nekem annyi elég is. Nem akarsz cserélni? Csak a szelvényt, az életet nem, nem cserélném el az életem, mert azt én szeretem, habár te szerencsés vagy öregem, de még így is elég nekem a szelvényed. Tudod mit? Nem is kell mondanod semmit, nem kell most mondanod semmit, elmegyek, kiváltom a pénzed, és amikor visszahozom, akkor eldöntöd, hogy elcseréljük-e, vagy mennyit adsz a szolgálataimért, és akkor egyenesben vagyunk rendben? Rendben? Tudod mit? Csak elveszem, és máris jövök. Vagy ne is jöjjek vissza? Talán úgy lesz a legjobb.

A novellát Hinsenkamp-Fekete Celesztina fotója ihlette:

{♣}

Ha érdekel az írói munkám, akkor figyeld az Instagram, vagy Facebook profilom.