Hatalmas sor. Több kilométeren át, órákig ácsorgó autók végeláthatatlan sora. Emberek sétálnak a leállósávban, egy fát körbeállva a szalagkorlát mellett pisilnek, negyven fok van árnyékban, de napon, az aszfaltról visszapattanó napsugarak csoda, hogy nem olvasztják meg az autó kerekét. Sokan idegesek.
Mi nem.
Nem akarunk hazaérni, nem vágyunk az otthon hangulatára, még nem élünk együtt, négy napja ismerjük egymást, illetve kilenc hónapja, de négy ...
A szürke, oda nem illő, arra a terepre kifejezetten alkalmatlan sportcipő vékony, gumi talpán minden egyes szikla éles peremét és faágat érezni lehet. A hófoltokon, nedves fűcsomókon, majdnem kiszáradt pocsolyák után megmaradt sáros mélyedésekben még csúszik is. Mégis miért nem vett magának túracipőt, hegymászás előtt?
Megállnak. Mindhárman kifújják magukat, isznak néhány korty vizet, egyikük csokit kínál körbe, majd kilép egy kőperemre, amelyről ...
Temérdek hasonló, szinte pontosan ugyanolyan jelentéktelen, mégis hangulatos presszó közül választhattunk volna magunknak törzshelyet, mégis mindketten ugyanabba az egybe jártunk. Sokat. Minden áldott nap láttam ott, amint a csészealjaktól összekaristolt pultnál kortyolgatja olvasás közben a kávéját. Mindennap ugyanazt kérte, hosszú kávét néhány csöpp mandulatejjel. Szigorúan hideg mandulatejjel. Ha kezdő volt a pultos, és megszokásból felmelegítette, akkor ...
– Az utolsó ezresemet tettem fel. Nem a legjobbra, nem is a legesélyesebbre. Illetve akármi lehet, de kétlem, hogy ilyen névvel kimondottan esélyes lenne, nem is olvastam utána. Nem szeretek olvasni. Könyvet, újságot, étlapot, soha nem olvasok. Óriásplakátot néha, de csak ha szép nők vannak rajta. Újságot még akkor sem. Étteremben meg elmondom, hogy mit kérek, és ha van, akkor kihozzák, ha nincs, kérek mást. De nem járok étterembe. Ha mennék, így ...
Nyáron, vagy talán már májusban, ha az utóbbi években egyre szeszélyesebbé váló időjárás megengedi, biciklire pattanok, és eltekerek Tihanyba. Nem mondanám megerőltető távolságnak, csupán harminc-negyven kilométert kell megtennem a jobbára Balaton-parton futó bicikliúton.
Ha szóba kerül a tó partján végigvezetett kerékpárút, sokan egyből panaszáradatba kezdenek. Megállíthatatlan folyamként képesek levegővétel nélkül szidni a ...
Magasból, már-már felhők közül csodáljuk a lábaink alatt elterülő várost. Nem az egészet, csupán egy részét. Egészen pontosan azt a részét, amely éppen látszik arról a pontról, ahol állunk. Értelemszerűen. Többet is láthatnánk, ha tőlünk jobbra az elmúlt száz évben nem nőtt volna hatalmasra az a platánfa, amely árnyékában legalább öt család ebédel pokrócokon. Bal oldalról pedig egy lenyűgözően megépített modern, egyenvilla szűkíti a ...
Olcsó, kopottas gitár feje lóg ki a zöldből. Nem látom tisztán, de két húrja még feszes talán, néhány hangolókulcs viszont hiányzik róla.
Ismerem azt a gitárt. Láttam már szemből a folyosó penészes falának dőlve, láttam feküdni a műkő-burkolaton, estem át benne éjszaka részegen. Az egyik húrja éppen akkor pattant el. A hangját még nem hallottam. Hiába kallódott a társasház különböző zugaiban, soha, egyetlen alkalommal sem ...
KING-02. Ez a nullakettő annyira demoralizáló. Ha már a rendszám tulajdonosa kifizette egy öregedő autó árát a különleges rendszámért, igazán lehetne ő a nullaegy. Vagy a nullakettest adhatnák olcsóbban, hiszen az már nem annyira egyedi. Illetve egyedi, nincs belőle még egy, de már nem az igazi. Nincs olyan, hogy valaki a második király. Az legfeljebb a trónörökös, de az nem király, csak remélheti, hogy egy szép napon megkoronázzák. Vagy ez arra ...
Erika imád színházba járni. Ebben nincs semmi túlzás. Ha tehetné, akkor minden napját a nézőtéren töltené, de sajnos nem lehet. Egyre drágábbak a jegyek, kénytelen dolgozni ahhoz, hogy hetente legalább négyszer megnézhessen egy darabot. Erika szereti a karácsonyt a sajátos hangulatával, a fényeit, de a leginkább azt szereti benne, hogy olyankor sok színházjegyet kap. A karácsonynál számára csupán egy nagyobb ünnep létezik: amikor új darabot ...
