Hinsenkamp Fülöp Novellái

 – Jó reggelt, meghalni jöttem.

 – Már délután van.

 – Akkor kicsit elaludtam. Ma még nem néztem az órámat. Dolgozni sem mentem. Gondoltam, ha ma úgyis meghalok, akkor minek menjek előtte be.

 – Miért gondolja, hogy ma meghal?

 – Ez egy eutanázia központ nem igaz? Szeretnék meghalni.

 – Rendben, töltse ki a papírokat.

 – Tudna adni valami keményet? Azon kényelmesebben esik az írás.

 – Sajnálom, de nincs. Viszont ott van az aktatáskája, az keménynek tűnik. Miért van magánál aktatáska, ha meghalni jött? Mit hozott magával?

 – Tudja, csak a szokásos apróságok. Soha nem megyek el otthonról energiaszelet és esernyő nélkül. Egy ki nevet a végén is mindig van nálam.

 – Minek?

 – Már volt, hogy beragadtam valakivel a liftben, és sokkal gyorsabban telt az idő a játékkal.

 – És gondolta, hogy lassan hat az injekció, és addig majd társasozunk?

 – Láttam a neten, hogy magas az épület, gondoltam van benne lift.

 – Maga fura. Miért akar meghalni?

 – Depresszió

 – Nem tűnik depressziósnak. Van erről papírja?

 – Nincs, de eskü az vagyok. Meg is mutathatom, hogy milyen szomorú arccal szoktam a nappalimban ücsörögni.

 – Sajnos az nekem kevés. Kell több pszichiátertől papír, hogy nem használnak a gyógykezelések.

 – Én még nem voltam gyógykezelésen, csak két napja vagyok depis.

 – Akkor nem csak rosszkedvű? Azért a kettő nem ugyanaz.

 – Akár így, akár úgy, de ezt így nem élvezem, és inkább meg akarok halni.

 – Miért van rossz kedve? Kikapott a csapata?

 – Neeem hála Istennek ők remekelnek idén. Egy kisebb vagyont nyertem rajtuk a fogadásokon. Najó, nem is kisebbet, egy rendesebb vagyont.

 – Maga az első betérő, aki megnevettet. Eljött az ideje a délutáni kávémnak. Nem iszik velem egyet? Közben el is mesélhetné, hogy mégis miért akar meghalni, mitől rossz a kedve.

***

 – Jó ez a kávé.

 – Automatás, nem lehet jó. Viszont egy eutanázia központba nem éri meg jó kávézót nyitni. Kevés lenne a visszatérő vendég.

 – Ez morbid volt.

 – Egy ilyen munkahelyen fekete lesz az ember humora. De még mindig nem értem, hogy miért akar meghalni?

 – Rossz a kedvem. Unom a munkám, nem tudom, hogy mit csinálnék helyette szívesen és nem igen van kedvem kitalálni. A sportfogadásokon kívül nincs semmi az életemben, ami boldogsággal töltene el.

 – Nem gondolt a szerelemre és utazgatásra? Az sokakon segít.

 – Nem adnak több szabadságot idén.

 – Miért nem mond fel? Nincs tartaléka?

 – De van. Nemrég nyertem a lottón is egy közepes összeget.

 – Lassan beutaltatnám magát a zártosztályra. Vagy csak rendesen elverném egy közepesen kemény tárggyal. Mindenki vágyik a lottó győzelemre. Tudja, ha nekem annyi pénzem lenne mennyi mindent tudnék vele kezdeni?

 – Nah talán épp emiatt vagyok szomorú. Korábban azt hittem, hogy ha lenne lehetőségem, millió ötletem lenne, azonnal vállalkoznék, és a határ a csillagos ég lenne. Ehhez képest itt van a pénz, hirtelen az ölembe hullott, amire mindig vágytam, amiért egész életemben dolgoztam, és így elvesztettem a célomat. Maga mit csinálna, ha mondjuk a kezébe nyomnék 20 millió forintot?

 – Millió ötletem van.

 – Csak egyet mondjon.

 – Kávézó

 – Milyen, hol, mi lenne a különlegessége?

 – Otthon van a gépemen a kész üzleti terv, ha gondolja, akkor holnap bemutatom magának. 17,5 millióra van hozzá szükségem, a maradék 2,5-öt pedig a megélhetésre használnám, amíg nem indul be az egész.

 – Ahh.

 – Akkor nem kapok 20 milliót… Igaz?

 – Végülis miért ne? Viszont én is szeretnék részt venni ebben.

 – Akkor mégsem akar meghalni?

 – Inkább nyissunk egy haláli kávézót.