A felolvasott verzió elérhető itt: Youtube.
A feleségem nem volt nagy utazó a kapcsolatunk alatt. Nem rajongott a kalandokért, a hirtelen helyzetekért, jobban szerette a kiszámítható hétköznapokat, a nyugalmat. Egy idő után már nem is nagyon meséltem el neki az utazásaim izgalmait, mivel folyton szörnyülködött rajtuk, nem akartam, hogy aggódjon miattam. A nyaralással egyébként nem volt baja, minden évben egyszer-kétszer együtt elrepültünk egy ...
(A következő linken meghallgatható: Youtube link )
Fakulnak az emlékeim. Egy éve ülök a mesés térre néző börtönben, egy távoli szigeten. Minden nap kitisztítom a Szent Órát, – ez is a büntetésem része – de ez nem vesz el kimondottan sok időt a napjaimból. Ha végeztem a tisztogatással, nincs semmi dolgom. Kértem könyvet, hogy olvashassak, de nem adtak, kértem tévét, de azt is megtagadták tőlem. Semmit nem adtak, mondván, szórakozás ...
(A következő linken meghallgatható: Youtube link )
Utazásaim során, a világ temérdek pontján megfordultam már. Rengeteg meglepő szokással és szabállyal találkoztam. Láttam már büntetést fedetlen váll, macskavásárlás, imádkozás, vagy épp az imádkozás elmulasztása miatt. A legutóbbi utamon mégis olyat tapasztaltam, amit, ha nem én élek át, biztosan nem hiszek el senkinek.
Amikor már rettenetesen belefáradtam az üzleti ...
Soha nem voltam kimondottan az az elmélkedő alkat. Mivel szinte állandóan jártam a világot, nem sok időm maradt a korábban átélt kalandokon töprengeni. Viszont történt az életemben egy óriási változás, amelynek hatására temérdek szabadidőm felszabadult. Korábban nem hittem, hogy ez lehetséges lenne, de túlságosan sok szabadidőm lett. A kényszerpihenő első hetei fájdalmasan lassan teltek el. Vánszorogtak az órák, amelyeket a szűkös ...
(A következő linken meghallgatható: Youtube link )
Kevéssel az esküvőm után volt szerencsém egy nem kimondottan pihentető nyaraláshoz. Nem a feleségemmel mentem, hanem gyermekkori barátommal, aki épp borzasztó szakítását szerette volna aktív nyaralással kipihenni. Mivel korábban nem utazott – még a szülővárosát sem hagyta el soha –, a segítségemet kérte. Egyébként nem túloztam, tényleg nem lépte át a szülővárosa végét jelző ...
Egy komor állami börtön szürke, vasbeton épületében a rabok már az éjszakai sötétnek számító félhomályban fekszenek keskeny priccsükön. A negyvenkettes cellában fémajtó mögött hét férfi fekszik, közülük öten mélyen alszanak az oxigénszegény állott levegőben. A másik kettő halkan suttogva beszélget, nehogy felébresszék a közelben hortyogó nagydarab, nem kimondottan békés természetű cellatársukat.
– Már csak egy hónap van ...
Szereplők:
Matektanár 50 körüli szigorú, rosszul öltözött szikár férfi
Énektanár 50 körüli, kicsit gömbölyded, jókedélyű férfi, enyhén kopaszodik
Antal 17 körüli vagány, divatosan öltözött, jókiállású fiú
Osztály (kórusban)
Első jelenet
Tanítási órák közötti szünet van, egy kissé lepusztult iskolának a szegényesen berendezett tanári szobájában. ...
- Ma halt meg anyám. Nem tudtam készülni – mondta jelentkezés nélkül Antal.
Az óra előtti szünetben meglepő csöndben ültek a gyerekek az osztályteremben, mindenki a könyvét bújta. A szünet utolsó perceiben általában WC-re rohangáltak, gyorsan befejezték a tízórájukat, válaszolgattak Messengeren a barátoknak, Instagramon kitettek pár sztorit. Néhányan talán beszélgettek, poénkodtak egymással. Az a nap viszont más volt. Év vége felé egyre ...
Nagyon fájt. A szokásos módon, a tarkóm közelében. Minden mozdulatomra belenyilallt, mintha milliónyi tűt szúrnának az agyamba. Mint ilyenkor mindig, be is volt állva a nyakam. Megszokott, ismerős mozdulattal nyúltam a fájdalomcsillapítóért, amelyet előző este előrelátóan bekészítettem az éjjeliszekrényem fiókjába, a gumik mellé. Sejtettem, hogy az utóbbiakra nem lesz szükségem, de nem akartam, hogy ezen múljon.
Ittunk. ...
