Fáradtan ültem az autóban, hosszú, sűrű napom volt. Lassan három hete indultam útnak, kezdtem kimerülni a sok költözés, repülés és pakolás miatt. Délután vettem át a kocsit, már akkor is sötétedett. Nagyon kellett figyelnem vezetés közben, hogy az út melyik oldalán haladok. Eleinte a körforgalmaknál voltam bizonytalan, illetve a balkezes váltást volt a legnehezebb megszoknom. Nehezített a helyzeten, hogy az autóban valamit eltoltak jobbra, valamit ...
Egy részeg alak imbolyogva közeledett a Blahához. Elfoglalta az egész járdát. Nem a méretével, hanem a mozgásával. Erősen kilengett, soha nem lehetett előre tudni, hogy a keskeny járófelület melyik felén folytatja az útját. Csodák csodájára egyszer sem esett be az arra elszáguldó autók alá. Időnként elfáradt, olyankor megpihent egy villanyoszlopba kapaszkodva.
Két órával korábban ez az ember még öltönyben ült egy irodában. ...
Egy budai járda, gazos szélén, félig az oldalára dőlve pihent egy kiszáradt aprócska fenyőfa. Januárban és februárban, semmi meglepő nem lett volna a látványban, de májusban ez igazán szokatlan volt. A többség arra gondolhatott, hogy egy hosszabb utazás miatt a fa gazdája csak most tudta leszedni és kitenni a fát. A valóság viszont ennél sokkal drámaibb volt. Olyan aprócska volt a fa, hogy egyszerűen nem vették észre, hogy még mindig ott van a ...
– Jó reggelt, meghalni jöttem.
– Már délután van.
– Akkor kicsit elaludtam. Ma még nem néztem az órámat. Dolgozni sem mentem. Gondoltam, ha ma úgyis meghalok, akkor minek menjek előtte be.
– Miért gondolja, hogy ma meghal?
– Ez egy eutanázia központ nem igaz? Szeretnék meghalni.
– Rendben, töltse ki a papírokat.
– Tudna adni valami keményet? Azon kényelmesebben esik az írás.
– Sajnálom, de nincs. Viszont ott van az ...
Egy koszos, lepusztult kocsmában ültem egyedül. Előttem egy üres és egy félig üres korsó pihent a kopott, karcos asztalon . Minden alkalommal, amikor valaki kiment a WC-re, meglökte a billegős sörpadot, amitől kilöttyent a vizezett ital. Nem élveztem a magányt. Több embert hívtam, de senki nem jött el. Ráértek volna, de nem kedveltek.
Tudtam miért nem akarnak velem találkozni. Mindig is szerettem harcolni az ellen, amit mások ...
Károly bankban dolgozott, heti közel hetven órát, mint IT biztonsági menedzser. Nem volt felesége, nem volt hobbija, nem volt élete. Ha lett volna annyira közeli ismerőse, aki megkérdezi, hogy szereti-e a munkáját, akkor nem tudott volna válaszolni, mivel mást nem ismert. Egész életében csinálta töretlen szorgalommal, kérdés nélkül. Egy reggelen, amikor szokásához híven az ébresztőjére ébredt, nagy meglepetés érte. Ahogy a kezét kihúzta a ...
Vasárnap volt. Épp otthon lazítottam, amikor pittyent a telefonom. Először nem is tudtam, hogy mi jelzett, mert ezt a hangot még nem ismertem. A társkereső app-nak a hangja volt, talált nekem egy pasit, aki egy üzenetet is írt.
Évek óta szingli voltam. Ezt a társkeresőt is már hónapokkal ezelőtt telepítettem, de addig senki nem írt. Már nem hittem benne különösebben, viszont mivel fizettem érte 99 centet, nem töröltem le.
...
Korán reggel volt, amikor Gyula kilépett egy drága, belvárosi konditerem ajtaján. Az épület előtt sok luxus, és néhány öregebb, de tuningolt autó állt. Ahogy a nagydarab, izmos férfit meglátta egy kutyát sétáltató, idősebb hölgy, amint az egyik drága autó irányába indul napszemüvegben, fehér ingben, amelyre egy sötét kapucnis pulcsit vett, azonnal levonta a következtetést. Ez is egy olyan vállalkozó. Azt már nem látta, hogy a férfi a drága ...
Kora tavasz volt. Az út szélén még megmaradtak a télről kisebb hó és latyak foltok, de az éppen folyamatosan csepegő eső gyorsan olvasztotta azokat. Egy férfi sétált a buszmegálló irányába, a kezében esernyő volt, a vállán táska, benne a céges laptopja. Nagyokat lépett, de nem sietett. Még éppen időben volt. Mint minden reggel, akkor is 7:54-kor zárta be a bejárati ajtójukat, 7:58-kor lépett ki a társasház alumínium kapuján és tervei szerint ...
